Pálinkás Szilvia
Pálinkás Szilvia vagyok, Bács-Kiskun megyében Kiskőrösön élek, végzettségem szerint tanító óvodapedagógus. Az élet azonban más irányba terelt és évekig dolgoztam a helyi médiában, mint rádió illetve televíziós szerkesztő, műsorvezető. Talán ebben a munkában töltött idő következménye az, hogy az írás mindig is az életem fontos és kedves része maradt. Hiszem, hogy születésünkkor mindannyian egy láthatatlan pennával érkezünk a világra. Megannyi egyedi történet születik az élet tapasztalásaink okán és néha egy kis időre gondolatban elidőzünk felettük. Mozaik rendszerű családban élem a hétköznapjaimat, ahol őszintén és egyszerűen szólva mindig történik valami ami említésre, azaz megírásra méltó. Hétköznapi esetek vagy éppen kiragadott és gondolkodásra késztető tapasztalások, melyek a Gezemice blogot táplálják. Nagyanyám rendkívül finomra készítette az egyik levesét, melynek gezemice volt a neve. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e miért ez az elnevezése ennek az ételnek? A felelt roppant kurta és lényegre törő volt.
“Azért kislányom, mert ebbe sokféle hozzávalót tehetünk s az íze mégis kiváló marad!”
Nos, szerintem az élet is ilyen. Meglehet néha átlagos, vagy épp átlagon felüli érzéseket élünk meg. Előfordul, hogy szétfeszülünk a boldogságtól vagy épp a bánattól, ám mindezen libikókás életérzés ellenére is újra és újra próbálkozunk, hogy a lehető legjobb történetet írjuk meg az ajándékba kapott pennánk segítségével!
Baráti üdvözlettel: Sziszkó
Pálinkás Szilvia vagyok, Bács-Kiskun megyében Kiskőrösön élek, végzettségem szerint tanító óvodapedagógus. Az élet azonban más irányba terelt és évekig dolgoztam a helyi médiában, mint rádió illetve televíziós szerkesztő, műsorvezető. Talán ebben a munkában töltött idő következménye az, hogy az írás mindig is az életem fontos és kedves része maradt. Hiszem, hogy születésünkkor mindannyian egy láthatatlan pennával érkezünk a világra. Megannyi egyedi történet születik az élet tapasztalásaink okán és néha egy kis időre gondolatban elidőzünk felettük. Mozaik rendszerű családban élem a hétköznapjaimat, ahol őszintén és egyszerűen szólva mindig történik valami ami említésre, azaz megírásra méltó. Hétköznapi esetek vagy éppen kiragadott és gondolkodásra késztető tapasztalások, melyek a Gezemice blogot táplálják. Nagyanyám rendkívül finomra készítette az egyik levesét, melynek gezemice volt a neve. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e miért ez az elnevezése ennek az ételnek? A felelt roppant kurta és lényegre törő volt.
“Azért kislányom, mert ebbe sokféle hozzávalót tehetünk s az íze mégis kiváló marad!”
Nos, szerintem az élet is ilyen. Meglehet néha átlagos, vagy épp átlagon felüli érzéseket élünk meg. Előfordul, hogy szétfeszülünk a boldogságtól vagy épp a bánattól, ám mindezen libikókás életérzés ellenére is újra és újra próbálkozunk, hogy a lehető legjobb történetet írjuk meg az ajándékba kapott pennánk segítségével!
Baráti üdvözlettel: Sziszkó