Kedves Gezemicéim!

Péntek 13. Egy nap, melyet túl sok babonával ruháztunk fel a múló évek során, s szinte már nem is tudunk egy átlagos hétköznapként tekinteni rá. Félve lesünk a kalendáriumba és tervezetten alakítjuk a történéseket, melyek felett hatalmunk és lehetőségünk van befolyással bírni. Nem mellesleg, hogy valami egészen más fordulatot tudjon venni a mai nap tartalma, miközben hazafelé vezettem, a rádió műsorvezetője kedvesen ültette bele az információt a fülembe, miszerint ma van a kedvesség világnapja. Na tessék, a lecke adott a péntekkel kapcsolatban: szerencsétlenség érhet, ámde légy figyelmes másokkal szemben, mert ennek az ünnepét élvezhetjük november 13-án. Hogy ebből mi fog kisülni….még jó, hogy az órám már lassan fél hatot mutat, talán átvészeljük az országot elérő kettős fronthatást. Csak a fejünk ne fájjon😊

Szóval a kedvesség világnapja…elgondolkodtató, hogy egy olyan emberi érzés, kifejezés mint a mosoly, a gesztus, a jó szó, vagy éppen egy megható cselekedet világnappá nőheti ki magát, mely hírértékkel bír a rohanó mindennapjaink során. Szeretem az apró meglepetéseket, a másik ember felé irányított figyelmet. Elemi része az életemnek. S vallom, hogy oly erővel bír, mellyel egy egész emberi szív töltődni képes. Elsöpörni a falevelet a szomszéd szegélye mellől, írni egy kis üzenetet a gyermekünk különórás füzetébe, friss pékárut akasztani korán reggel a szülői házunk kerítésére…Számtalan mód létezik a kedvesség, a „figyeltem rád” üzenetek kiküldésére. De látom magam is, hogy mostanság mekkora pókhálót font körénk az egonk és a saját egyéni emberi korlátaink állítása. Sokszor észreveszem magam is, hogy egy-egy beszélgetés során mennyire megritkult azoknak az „élménypillanatoknak” a száma, ahol pozitív véleményt, vagy elismerést mernének nyilvánítani rég nem látott beszélgetőtársaink felé. Pedig jó lenne, ha mindenféle gát nélkül tudnánk elismerést, vagy építő jellegű kritikát ajándékozni egymásnak. Persze tudom, hogy ehhez szükséges az egészséges fogadófél jelenléte, mely nélkülözi a sértődöttség, a gőg vagy akár a „hogy jössz Te ehhez” gondolatok belső érzelmi világát. Szó mi szó vékony a mezsgye, de úgy vélem, jól esne olykor mindannyiunknak az efféle szólás szabadság. Az álarcos mosoly, mit a virtuális bevásárló központok akciós termékkínálatában megvásároltunk sokunkat ejthet fogságba- még önmagunkat is.

A kedvesség világnapja….próbálom gondolataimat továbbra is erre fókuszálni. Vajon nem ment ez a fogalom át egyfajta átalakuláson? Begubódzott világunkban nem vesszük-e tolakodásnak? Sokszor eszembe jut egy nemrégiben átélt jelenet. Szegeden vezetek, miközben némi figyelmetlenségből adódóan mondhatni izgalmas közlekedési szituáció alakult ki a másodpercek tört része alatt. Természetemből fakadóan vészvillogóztam, bocsánatkérés gyanánt próbáltam mindenféle úton módon kommunikálni megbánásomat közlekedő társam felé. A mellettem elhaladó autós, ki részese volt a történésnek indulatosan rázta öklét, autóját rám húzta, arcán pedig kirajzolódott az üvöltés netovábbja, s a jelenet hirtelen beleégett elmém legaljába. Te Jó Isten…mi történt itt a múltba futó másodpercek rohamában?? Értetlenül haladtam tovább, s közben leragadtam a jelenet során tapasztalt szélsőségek kapcsán. Sziszkó a naiv….nos ezen tulajdonságomat így lassan a negyedik x-hez közelítve sem tudtam a hátam mögött hagyni sorban következő lelki fejlődésem mérföldkövének egy-egy állomásán. Teljesen felesleges volt részemről a bocsánatkérés alkalmazása- a másik fél ugyanis egyáltalán nem beszélte ezt a „nyelvet”. Valami érthetetlen düh áramlott ki abban a pillanatban az „emberből”, mely oly erővel csapdosott ott az autója belső műszerfalán, hogy talán még a szőke Tisza is megérezte lassú komótos útja során.

Határainkon táncolunk nap mint nap. Hol az idővel, néha a feladatainkkal, vagy éppen a kitűzött céljainkkal, s ki tudja talán olykor önmagunkkal szemben is. Pattanásig feszülünk, mígnem szakadunk. Azt hiszem ott, abban a pillanatban cafatokra szakadt egy emberi lélek, foltjai, kopott varrásai nem bírták tovább és apránként feslett szemem előtt szerte széjjel, mint a megfáradt anyagdarabok a varroda raktárának legalján. A bejegyzésem végére azt kell mondjam, meggyőzött a műsorvezető hölgy-tényleg ünnepelni kell a Kedvesség világnapját! Ünnepeljük, hogy el ne feledjük, mert jöhet egy pillanat, amikor talán egy mozdulat, egy tapasztalás segíti át lelkünket az életünk telített négysávos autópályáján. Segíthet betartani a sebességhatárainkat, figyelmeztethet, nehogy áttérjünk a másik sávba, s ki tudja talán a megfelelő GPS koordinátákat felhasználva megtalálhatjuk az emberségesebb útra terelő közúti jelzőtáblát!

Boldog Kedvesség Világnapját Mindenkinek!