Kedves Gezemice Olvasók!

Ezen az estén magam is nyugovóra tértem-bár magam sem értem valahogy nem jön álom a szememre. A telefonom kijelzője negyed tizenkettőt mutat, a gondolataim sokasága őrült tempóban cikázik ide oda.

„Egy buta asszony a szájával vereti meg magát”- mondta dédanyám, s szavai még 2020-ban is sokszor visszacsengenek családi beszélgetéseink során. Valóban, milyen igaza volt drága felmenőmnek….Bár hittel vallom, hogy mindennek alkalmazására és elsajátítására tapasztalatok sokasága szükségeltetik. Történt pedig, hogy minap- fogalmazzunk úgy- mindennapi ritmusunk, rozsdásan, nyikorgóssan tolta maga előtt a hét kezdetével járó teendőit. Elmaradtak a megszokott rituálék, s a biztonságot adó, sokszor ismétlődő szokásrendszer ezúttal még a mögöttünk álló héten felejtette magát. Mit sem törődött azzal a ténnyel, hogy már egy új hét köszöntött családunkra. Nos, én magam ilyenkor kissé epekedve várom a feloldozást jelentő mosolyt, apró mozdulatokat, amely megkönnyíti elmém s szívem borúval csomagolt díszdobozát. Száz és száz elgondolás nyílik az ilyen esetek során, amikor úgy érezzük elejét vehetjük a gyülekező viharfelhők sokaságának és mint egy parancsnok magunk vesszük kézbe a dolgok irányítást. Jött is az általam helyesnek vélt kifundált telefonhívás: „mikorra érsz haza Drágám- hiszen tojásos nokedli készül ebéd gyanánt-s tudjuk jól azonnal fogyasztva adja át nekünk valódi és mennyei ízvilágát. Bontva a vonalat máris megnyugodhattam, s tudtam hamarosan láthatom alfahímem éppen ködös borúba burkolódzott arcát.

Nos végtére is elérkeztem éjszakai témám valódi tartalmához, mely messzire kergette álmot hozó báránykáimat. A női rafinéria, megérzés, az asszonyi fifika, a simulékonyság ezer árnyalatában pompázó női lélek igazi mestersége. Mert eddigi tapasztalásom során lassan bizonyságot nyer, hogy ezen intuitív képességgel csak minket, hölgyeket áldott meg a teremtő Isten. Emlékszem, mikor édesanyám beszélt nekem ezekről a dolgokról, csak egyetértően bólogattam, miközben lázasan avatott be a női/ asszonyi lélek varázslatos Merlini világába. Hozzáteszem, az ott elhangzottak mintegy éppen felolvasott latin nyelvű kódex mondatai csengtek fülemben, s bevallom nem sokat értettem meg belőle. Most már tudom, hogy a szabály, mit akkor mantrázott nekem édesanyám, még most is ott áll az ÉLET nevű könyv valahányadik oldalán-épp csak a lábjegyzet olvasásáról feledkeztem meg a rögtönzött szeminárium során. Miszerint: létezned s tapasztalnod, sírnod és nevetned, zokognod és kacagnod kell, ha úgy kívánja az élet. Hosszú időbe telt, mire magam is rájöttem az ott elhangzott tételek valódi jelentésére. S azt csak zárójelben jegyzem meg, a diplomára még sok-sok évet várni kell, a hallgatói jogviszonyom nappali tagozatos státusza folyamatos, s reménykedem, hogy újra és újra megfelelek majd az adott vizsgámon.

Bevallom őszintén, miközben azon győzködtem magam, hogy éppen ideje stopot parancsolni gondolataimnak, újra ott dörömbölt a következő felvetés a dolgozószoba ajtaján. Vajon a fent említett dédanyai kijelentés nem vált-e egy kissé pókhálós, porlepte elfeledett ideává, mely a mai „ide nekem mindent, egyszer élünk, s mert megérdemlem életfilozófiával szembe állítva igen nagy kontrasztot mutat. Jogos a kérdés, még ha lassan az éjszaka s az életem felénél járok is. Vajon a mai értékrendiség mellett, át tudjuk majd adni lányainknak ezen verbális és nonverbális bűbájokat? Kérdés, hogy egyáltalán szükségük lesz-e majd mindezekre? Avagy a férfi és női szerepek határai oly mezsgyéken élik majd mindennapjaikat, melyet mi a mai kor embere sosem értenénk meg. Vagy ahogyan egy kedves ismerősömmel beszélgetve a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennünk közös futásunk alkalmával miszerint: egy dolog biztos, a változás….mindig van, volt és lesz is a világot illetően.

Persze még az is lehet, hogy majd egy telefonra letölthető alkalmazást vásárolhatnak erre a célra akár az App Storeban- mely jegyzem meg némi iróniával- még csak nagy mennyiségű adatforgalmat sem fog igényelni….s lányaink ha szükségét érzik beütik majd a letöltött alkalmazás aktuális programjába: mi a teendő ha párunk nem enged be a maga által kulcsra zárt belső világába? A keresőprogram ikonja pörögni kezd, így inti türelemre felhasználóját. Majd kis idő elteltével a következő utasítás érkezik üzenet formájában: kedvesed érkezésekor öltöztesd fel arcod legszebb mosolyod bájával, főzz két csésze forró kávét, s miközben átnyújtod neki, kérdezd meg szelíden, lágyan, hogy mégis épp mi bánt Drágám? S rövidesen egy újabb csippanás hallható, újabb hangjelzés kíséretében, majd a kijelzőn olvasható az utolsó üzenet: kérjük ne feledje- a tojásos nokedli csakis frissen elkészítve azonnal fogyasztva tökéletes!

Jó éjszakát Mindenkinek 🙂