Üdv Kedves Mindenki!

Elérkezett végre a nyár, s ha a mögöttünk álló hónapok kissé át is rendezték a nyári szabadságok földrajzi határait, mégis mindannyian valahogy becsempésszük képzeletbeli élménytárunkba, a könnyed nyári esték szabadsággal fűszerezett illatát.

Nos, magam is egy kalandos utazásba kezdtem, családunk múltját szándékoztam felkutatni. S attól a pillanattól fogva, hogy elolvastam egyik ősöm nyughelyén a fejfáján álló 1895-1968-as feliratot, a hozzá tartozó névvel, valami különös kalandozás vette kezdetét. Létezik a famíliánkban egy történet, mely apáról -fiúra, anyáról-lányra szállt, miszerint ükanyám hajdanán előkelő családból származott. S mint Andersen meséiben a fordulat hamarosan itt is elérkezett. Eme 21 esztendős leány, egy napon beleszeretett a kocsislegénybe. Szépapám ettől jobb sorsot szánt ükanyámnak, ám mivel a szerelem nem érti a határok tiltó szavát, ezért kitagadták jó sorsából a leányt. Ennek ellenére 1888. február 8-án szerelmüket a házasság szent kötelékével erősítették meg. S a gyermekek évről évre egyre csak sokasodtak, a cipót s a szalonnát egyre vékonyabb szeletekre kellett vágni az idők folyamán, mígnem ki tudja milyen gondolattól vezérelve, a méregkeveréssel s annak árulásával kezdték keresni betevőjüket. Ükanyám eme tettéért nagy árat fizetett, hiszen a családi rege szerint a kalocsai női börtönben szülte meg utolsó gyermekét és élete végén ott sóhajtotta az utolsók egyikét…

Gyerekkoromban sokat mosolyogtam ezen a történeten. Játszadoztam a gondolattal, amikor szóba került a história: lelki szemeimmel láttam ükanyámat és ükapámat az életük teljében szerelmesen és volt, hogy elképzeltem a börtön hideg, rideg, nyírkos fénytelen celláját mik élete végéig büntették megbocsáthatatlan tettért.

Napjainkban pedig-magam sem tudom mitől vezérelve- megkezdem az utazásomat a múltat rejtő ismeretlen történések felé. S képzeljétek, maga az utazás csodásabb élményeket rejtett, mint a végállomás. Bárhová is kanyarogtam utam során, végtelen kedves és segítőkész valódi emberséggel megáldott lelkekkel találkoztam. S az élmény mit kaptam, oly szívbéli kapukat nyitott meg bensőmben, mit csak ritkán tapasztalunk létünk során. A feltett kérdésekre kapott válaszok pillanatai-melyek röpke másodpercek ugyan, de oly élménnyel ajándékoztak meg, miket egyre csak nyújtanák, had járják táncukat elmém és szívem eldugott zegzugos határán- mert akkor még bármi befészkelheti oda magát … S pár másodperc elteltével véget ér eme előadás és helyüket a porlepte, „dohos illatot” árasztó, rég nem olvasott és hallott tényszerű valóság veszi át. „Szilvia- szólt a telefon másik végén a hang mikor a Váci érseki levéltár dolgozójával beszéltem-hívjon vissza fél óra múlva és megkeresem önnek eme korszakot felölelő aktát.” S én abban a fél órában, képzeletem minden játékát felülmúlva gyártottam a lehetséges befejezést kreáló fantáziaképeket, mik a családi múltam hiányzó puzzle darabjait alkották. S mikor már azt hittem, nincs tovább a sors akkor is elém tárta a következő kis „eldugott útvonalát”.

Jelentem még mindig nem értem el a végállomást… ki tudja mennyi „kilóméteren” vagyok már túl. A bakancsom kissé kopott, de a múltat őrző porlepte pergameneket lázasan kutatom. Egyben biztos vagyok: a kiderített valóság mit sem fog változtatni a mesebelinek ható történet varázsán. Egy-egy telefonhíváskor gyakran azzal érveltem a vonal másik végén hallgatónak: „Higgye el kérem, szeretném tudni az igazságot, vajon tovább adhatom-e majd a gyermekeimnek ezt a családi históriát, avagy eresszem el és repítsem a messzeségbe az elengedés szárnyán.

A mögöttem álló hetek múlásával már tudom, hogy tovább adom. Meglehet kiegészítve, megfűszerezve a valóság és tényszerűség hozzávalójával. Kissé átgyúrva, de mindenképp tovább érlelve, becsben tartva szeretteim jövőbeli családjának. S ki tudja, több generáció múltán majd nem mesélnek-e családunkban egy valaha élt szépanyáról és szépapáról, kik együtt egykor megharcolva közös életükért élték mindennapjaikat, az óperenciás tengeren túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr a kerekerdő kellős közepében megannyi gyermekük szerető ölelésében.…