Üdv Mindenkinek!

Álmodozás az élet megrontója-tartja a közismert mondás….de vajon tényleg lehet álmok nélkül élni?

A kérdés igencsak elgondolkodtató lehet. Van, hogy arra buzdítanak bennünket, miszerint igenis álmodozzunk bátran, hol pedig szülőként regulázzuk gyermekünket, hogy fejezze be a révedezést és koncentráljon a feladatára.

Egyik alkalommal a muay thai mekkájába volt szerencsénk látogatást tenni, ahol az edzőteremben bizony harapni lehetett a levegőben cikázó álmok sokadalmát.  Álomfelhők sora gyülekezett a csarnok felett. S egyszer csak az ott összegyűlt ábránd fellegekből a vezetőedző vezényszavára égindulás-földindulás kerekedett és csakúgy dörgött, villámlott. Mert mindenki a maga vágyáért küzdött, s minden porcikájával azon fáradozott, hogy valóra váltsa őket. Testek feszültek egymásnak, ösztönből és tudásból fakadó párharcok szemtanúi lehettünk, ahol látszólag elhanyagolható volt a küzdelem végkimenetele….de mondanom sem kell, ott ülve s figyelemmel kísérve, korántsem ez volt a meggyőződésem. Manapság igenis  “győzelem pártivá” váltunk, s megjegyzem nemcsak a sport területén.

De vajon mi lesz életünk útján a megálmodott vágyainkkal?

Megtartjuk, ringatjuk, óvatosan papírdobozba zárjuk s védelmezzük, hogy mikor már minden tökéletessé válik kicsomagoljuk és megéljük a hajdanán eltett megvalósult ábrándot.

Mennyire tudunk rá vigyázni, dédelgetni, óvni? S meddig tartja magát a hit, hogy egyszer minden igazivá válik? Vajon ki dönti el a felsőbb erők közül, hogy átélhetjük-e mindezt, vagy csak vágyott látképeinkben gyönyörködhetünk bennük?

Vannak kik szerencsések és könnyedén valóra váltják, de vannak kiknek örökre a doboz alján rejtve marad.

Van ki egy életen át űzi, hajtja és nem ereszti, van ki éppen szélnek ereszti valami gonosz sugallatnak engedve.

S megtörténhet olykor az is, hogy minden adott: a doboz pompásan ragyog s csak arra vár, hogy végre meghúzzuk a díszes csomagoláson pompázó ékes szalagot de mi mégsem tesszük. A csomag előttünk tetszeleg, mi pedig fogjuk és arrébb tessékeljük: “bocsánat álom, most épp nincs időm foglalkozni veled-még nincs itt a helyed az életemben, nem válhatsz valóra, kérlek hagyj most magamra” S ő ekkor foszlik szét ezer meg ezer kis darabra.

Erős ember az, ki mindvégig kitart, bízik s remél. Meglehet kegyes hozzá az élet, s làtva törekvését kezébe repíti a megoldást hozó képletet.

Mi emberek mindannyian álmokkal születünk: kezdetben a lányok hercegnőkké, a fiúk katonákká és vezérekké vágynak cseperedni. Majd később elfeledjük képzetünket, mert közben a nagybetűs ÉLET kapujához érkezünk.

Pedig nem szabadna mindezt veszni hagyni, hiszen mindenkinek szüksége van az álmokra. Van ki egy életre kapja s képtelen elengedni, cipeli, költözteti, dédelgeti. Akarat, kitartás, megrögzöttség, megingatatlan hit kíséri mindvégig… s láss csodát meglehet egyszer csak eljön a nap, mikor valóban hercegnői ruhában pompázik a lány, s a fiú a legfényesebb kardal az oldalán büszkén ül táltos lován….